A gondolkodásunk ereje: A "Nem tudom megtenni" hozzáállás biológiai hatásai
Amikor elkezdjük magunknak azt mondani, hogy "nem tudom megtenni", egyfajta önbeteljesítő jóslatot indítunk el. Ez a mentalitás nemcsak a pszichológiai állapotunkat befolyásolja, hanem a biológiai rendszerünket is. De hogyan?
Az agy és a gondolatok hatása: Az agyunk nem tud különbséget tenni a valós és a képzelt események között. Amikor azt mondjuk, hogy "nem tudom megtenni", az agyunk úgy érzékeli, mintha valóban képtelenek lennénk a feladatra. Ez az állapot stresszhormonok (például kortizol) szabadulását idézheti elő, amelyek hosszú távon károsak lehetnek az egészségünkre.
A test reakciója: A negatív gondolatok befolyásolhatják a testünk reakcióit is. Például csökkenhet az energiaszintünk, vagy fizikai tünetek (pl. fejfájás, gyomorproblémák) jelentkezhetnek. Ez a folyamat tovább ronthatja a teljesítményünket, ezzel erősítve a "nem tudom megtenni" hiedelmet.
Az önbizalom csökkenése: A negatív gondolatok hosszú távon csökkentik az önbizalmunkat. Ezáltal nehezebbé válik új kihívásokkal szembenézni, és könnyebb elkerülni a kihívást jelentő helyzeteket, amelyek fejlődésünkhöz vezethetnének.
A tanulás és alkalmazkodás gátlása: Ha azt hisszük, hogy képtelenek vagyunk valamire, akkor valószínűleg nem is próbálkozunk vele, ami megakadályozza a tanulást és az alkalmazkodást. Ez a hozzáállás megfoszthat minket attól, hogy megtanuljunk új készségeket vagy alkalmazkodjunk a változó körülményekhez.
A pozitív gondolkodás ereje: A megoldás a pozitív gondolkodásban rejlik. A "meg tudom csinálni" hozzáállás segíthet abban, hogy jobban érezzük magunkat, növelje az önbizalmunkat, és javítsa a teljesítményünket. Ez egyfajta pozitív visszacsatolás, amely elősegíti a biológiai rendszerünk és mentális állapotunk összhangját.
Amikor azt mondjuk magunknak, hogy "nem tudom megtenni", biológiai rendszerünk alkalmazkodik ehhez a gondolathoz. A negatív gondolatok testi és mentális egészségünkre gyakorolt hatásait nem szabad alábecsülni. A pozitív gondolkodás ereje azonban képes megfordítani ezt a folyamatot, elősegítve ezzel a jólétünket és sikerünket.
Visszatérve a rajzoláshoz...
Többen is mondták már, amikor látták a rajzaimat, hogy ők nem tudnak rajzolni, soha nem is tudtak...
...és nem hiszik el, amikor azt mondom, hogy én sem tudtam...
Higgyem el, hogy ők tényleg nem tudnak...
És én elhiszem.
Hogyan is állna neki rajzolni valaki, aki "tudja magáról", hogy nem tud rajzolni?
És ez igaz bármire és mindenre...
Én rajzoláskor egy különleges stratégiát alkalmazok, ami számomra nemcsak a kreativitás, hanem az önbizalom növelésének is eszköze. Minden egyes vonal meghúzása közben megállok egy pillanatra, hogy gyönyörködjek a még félkész művemben. Ebben a pillanatban elmondom magamnak, mennyire gyönyörűek az alkotásaim, mennyire büszke vagyok rájuk.
Ez a hozzáállás segített abban is, hogy létrehozzam a turbános, szakállas pasas portréját, ami igazából csak a második igazi portrém volt. Amikor elkezdtem, tudtam, hogy ez egy kihívás lesz, hiszen még nem rendelkeztem túl sok tapasztalattal ezen a területen. De minden egyes húzott vonalnál, minden árnyék és fény játékánál megálltam, és csodáltam a munkám. Ezek a pillanatok segítettek abban, hogy megőrizzem a motivációm, és hogy a kétségeim ellenére is folytassam.
A turbános, szakállas férfi portréja számomra többet jelentett, mint egy egyszerű rajz. Ez a mű a bátorságom, a kitartásom és a kreativitásom szimbóluma lett. Minden egyes vonala emlékeztet arra, hogy mennyire fontos a pozitív gondolkodás, és hogy milyen hatalmas erő rejlik abban, ha hiszünk magunkban és a képességeinkben. Az a rajz nem csak egy ábrázolás volt, hanem egy útmutató is arra vonatkozóan, hogyan lehet megbirkózni a kihívásokkal és hogyan lehet meglátni a szépséget minden lépésben, amit teszünk a művészet útján.