Aki a kicsit nem becsüli...

"Aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli."

Ez nem azt jelenti, hogy aki a kevéssel nem elégszik meg, az nem érdemel többet, hanem azt, hogy aki nem tudja értékelni azt, ami van, hanem mindig elégedetlenkedik és több után sóvárog, az nem fog megelégedni a többel sem, amikor megkapja, hanem csak elégedetlenkedik tovább és még többet akar...

"Egy kis faluban, messze a város zajától, élt egy fiatal férfi, Tamás, aki egy kicsiny, de virágzó kertészetet ápolt. Mindennapjaiban a növények gondozásában talált örömöt, de mélyen a szívében mindig valami hiányérzettel küzdött. Egy napon, miközben a kertjében dolgozott, egy bölcs öregember lépett be a kertkapun. A férfi kíváncsian figyelte, ahogy az öregember körülnézett, majd megállt egy alig növő rózsabokornál.

"Ez a rózsa sosem fog virágozni," mondta Tamás csalódottan. Az öregember azonban csak mosolygott, és így szólt: "A kicsiny dolgokban rejlik a legnagyobb szépség és érték. Csak meg kell látni és becsülni őket."

Tamás ezt figyelmen kívül hagyva, arról álmodozott, hogy nagyobb és szebb kertje legyen, mint bárki másnak a faluban. Napjai az álmok és a vágyak közt teltek, míg a kertje lassan elhanyagolttá vált. Az öregember néha visszatért, hogy megtekintse a kertet, és minden alkalommal ugyanazt mondta: "Aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli."

Idővel Tamás rájött, hogy a kertje elhanyagolása miatt a növények elkezdtek haldokolni. Megdöbbenve látta, hogy a kis rózsabokor, amelyet annyira lenézett, az egyetlen, ami még mindig zöldell. Elkezdte ápolni, gondosan locsolni és metszeni. Ahogy a rózsabokor növekedni kezdett, Tamás is megváltozott. Megértette, hogy a boldogság nem a többre vágyásban, hanem az apró dolgok megbecsülésében rejlik.

Végül a rózsabokor csodálatosan virágzott, piros rózsákkal, amelyek a kertjének középpontjává váltak. Tamás belátta, hogy a boldogság és elégedettség a szívünkben rejlik, nem pedig a külső körülményekben vagy a többre vágyásban. Az öregember utolsó látogatásakor, amikor látta Tamás boldog arcát a virágzó rózsabokor mellett, csak bólintott, és elindult a naplementében, tudva, hogy a fiatal férfi végre megtalálta a békét és az elégedettséget."