Első találkozásom a gyógynövényekkel

Rettenetesen kétségbe voltam esve.

Mintha a halálos ítéletemet mondták volna ki,, amikor közölték velem, hogy életem végéig gyógyszert kell szednem a magas vérnyomásomra.

"Szilvia, higgye el, hogy ez nem gyógyítható, csak gyógyszerekkel lehet normális szinten tartani" 

200/110-es vérnyomás. lehet, hogy infarktus, mentő... mintha nem is velem történne.

39 éves voltam, fiatalnak éreztem magam, de a szervezetem nem bírta már tovább a sok mérget, amivel terheltem magam.

26 éve dohányoztam, napi 3 doboz cigi... A többit inkább hagyjuk...

Jó, azt is mondták, hogy fel kéne hagyni az önromboló életmódommal, de a gyógyszereket nem fogom tudni megúszni. Egyszerűen máshogy nem fog menni.

Nem tudtam, hogy mi lesz, de abban biztos voltam, hogy nem fogok rendszeresen gyógyszert szedni. Láttam, hogy mit képesek művelni, milyen szinten tönkre tudják tenni az embert az úgynevezett "gyógyszerek", de abban a pillanatban nem tudtam jobbat, elfogadtam az orvosok által felírt vérnyomáscsökkentőt, aztán rövid időn belül már többes számban, vérnyomás csökkentőket, és még mindig magas volt a vérnyomásom, és már most éreztem, hogy tiltakozik elleneük a szervezetem.

Nem voltam jól.

Ekkor nyomta a húgom a kezembe Maria Treben gyógynövényes könyvét, az "Egészség Isten patikájából" címmel, amit a következő hónapokban napi szinten tanulmányoztam.

Mégpedig azért, mert miután elolvastam a rendellenes vérnyomással kapcsolatos tanácsokat, tapasztalatokat, elhagytam a gyógyszereket, és csak a fehér fagyöngy teáját ittam, úgy ahogy Treben asszony ajánlotta, és hosszú idő után először kezdtem jól érezni magam.

Megdöbbentő volt számomra, hogy én, aki falun nevelkedtem, alig tudtam valamit a gyógynövényekről.

Egyre több tapasztalatot gyűjtöttem, most már mindenre gyógynövényeket alkalmaztam, kezdte a családom is elfogadni a hóbortomat, és egyre inkább nem értettem, hogy ez miért nincs a köztudatban.

Azóta persze sok mindent megértettem, és hálát adok a sorsnak és a húgomnak meg a körülményeknek, hogy a gyógynövények felé tereltek, és nem kellett beállnom a gyógyszerek mellékhatásaitól szenvedők végtelen sorába.

Ma is lenyűgöznek a gyógynövények, meg a természet úgy általában, de az első években, amikor a vérnyomásom mellet a vizesedésem is rendbe jött, a csalánteától ahogy felfrissültem... 

Egy mezei zsurlós ülőfürdőtől elmúlt a derékfájásom...

Szerintem sokan bolondnak néztek, amilyen elragadtatottsággal beszéltem ezekről a tapasztalataimról, de hát hihetetlen volt, hogy ezek a növények, amiket gyerekkoromban gyomnövényként irtottam, ma az egészségemet adják vissza.

Eltelt 14 év, a mai napig iszom a gyógyteákat, és azóta is a fagyöngy és a zsurló a személyes kedvencem...