Kirándulás a Kócs-hegységben

Szombat reggel izgalommal töltött el a gondolatot, hogy a Kócs-hegységben fogok kirándulni. Hiányzott már egy jó kis túra, és hát az őszi táj... Olyan színkavalkád látható ilyenkor az erdőben, ami semmivel össze nem hasonlítható.

Már az úton éreztem, hogy a társaság kiváló lesz. Mindenki vidám és nyitott volt, és hamar közösséget alkottunk. Ahogy közeledtünk Proszék környékéhez, a természet szépsége egyre inkább lenyűgözött.

Amikor beértünk az erdőbe, egy varázslatos világ tárult elénk. Az őszi napfény áttört a lombkoronán, és a levelek színpompáját csodálva éreztük magunkat, mintha egy festményben sétálnánk. Az idő mintha megállt volna.

A hegyi patak mellett haladva a kacskaringós ösvényeken többször is átkeltünk a patakon. Minden átkelés kihívást jelentett, különösen azok, ahol ingadozó köveken kellett lépkednünk. Bár többször is majdnem elvesztettem az egyensúlyomat, egyszer végül mindkét lábammal belecsúsztam a vízbe. Ettől független a frissítő hideg víz csak fokozta a kaland élményét.

A szurdokok különösen izgalmasak voltak. Néha keskeny, kanyargós ösvényeken kellett haladnunk, melyek sziklafalak között vezettek minket. A természet ereje és szépsége itt a leginkább érezhető volt.

A túra végére, bár kissé fáradtan, de tele új élményekkel és emlékekkel értünk vissza. Mindenki egyetértett abban, hogy ez egy kivételes nap volt, és a Kócs-hegységben eltöltött napot sosem fogjuk elfelejteni. 

Egy dolog biztos: hamarosan visszatérek ide.