Tele van az életünk csodákkal
Tizenvalahány évvel ezelőtt egy kora tavaszi délelőttön, amikor a legelső tavaszi virágok elkezdenek a szürke tél után egy kis színt vinni az emberek életébe, biciklire ültem és elindultam, hogy a környék virágoskertjeiben megkeressem ezeket a virágokat, és megpróbáljak valami kis jó érzést, valami szépséget, egy kis öröm-érzést felfedezni magamban, mert a lelkem már nem bírta tovább azt a kínt, amit minden nap megéltem.
Ekkor már elfogadtam, hogy nekem kell változnom, ha változást akarok megtapasztalni az életemben, de érteni még nem értettem...
Amikor elkezdtem kutatni az után, hogy hogyan lehetne jobb az életem, abban reménykedtem, hogy találok valami tuti receptet arra, hogy hogyan csináljak sok-sok pénzt, lehetőleg minél előbb, mert meg voltam róla győződve, hogy ha nem nyomasztanának az anyagi terhek, végre boldog lehetnék.
De nem, sehonnan nem kaptam ezügyben megfelelő tanácsot, annál inkább csak az jött szembe, hogy változtass a gondolkodásodon, neked kell változnod, azt kapod vissza, amit kisugárzol magadból, szeress, érezd jól magad, bla, bla, bla...
Úgy éreztem, hogy nincs más választásom, végére kell ennek járni, csak úgy tudhatom meg, hogy valóban jobb irányt vesz-e az életem.
Fogalmam sem volt, hogy hogyan lehet másképp gondolkodni, hát a gondolatok csak úgy jönnek, sőt özönlenek, én meg csak szenvedek tőlük, de azért megpróbáltam egy kicsit jobb irányba terelni ezt az áradatot azzal, hogy elkezdtem keresni a szépet, próbáltam egyre több olyan dolgot észrevenni, amik örömmel töltöttek el.
Ehhez volt az első lépés az, hogy bámultam a kiskertekben a virágokat, mert más nem jutott eszembe, ami jó érzéssel tölthetett volna el és megkíséreltem valami szeretet-félét, valami csodálatot érezni irántuk.
Sokaknak lehet, hogy hihetetlen, hogy valaki ne tudjon örülni semminek, de én képtelen voltam, és már tudom, hogy ez nem egy egyedi, csak engem sújtó kín volt, hanem rengeteg ember szenved ugyan úgy, ahogy én is szenvedtem.
Az első időkben sokszor megfeledkeztem arról a tervemről, hogy keresem a szépet, a jó dolgokra irányítom a figyelmemet, sokszor hetek, hónapok teltek el anélkül, hogy egyszer is eszembe jutott volna, hogy én épp az életemet akarom megváltoztatni, aztán a belső fájdalom, amikor már megint elviselhetetlenné vált, kezdtem elölről a próbálkozást.
Ha akkor valóban elhittem volna, hogy mennyit számít, hogy igazából csak ez számít...
Megspórolhattam volna magamnak pár évet, de az ember nem tudhatja, amíg meg nem tapasztalja...
Mindenesetre elindult egy pozitív változás az életemben, egy ideig keresnem kellett a csodákat, aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy jönnek maguktól is, és eljött az az idő, amikor imádom az életem minden egyes napját...
Sokat fogok írni a tapasztalataimról, mert van bőven és az elmúlt években úgy figyeltem az életem alakulását, mintha kívülálló lennék, egyre inkább meg merem tenni, hogy hagyom alakulni a dolgokat, úgy, ahogy alakulni akarnak, nekem az a dolgom, hogy az örömöt, a jó érzéseket fenntartsam magamban.
Ha panaszkodunk, megerősítjük azt, amire panaszkodunk.
Ha elítélünk, megítélünk embereket, negatív érzelmeket táplálunk bizonyos személyek iránt, egyre több olyan ember kerül az életünkbe, akik ezeket az érzelmeket erősítik.
Elégedetlenkedünk? Még többet okot kapunk az elégedetlenségre.
Ha őszinték vagyunk magunkhoz, be kell látnunk, hogy sokkal több negatív érzelmet érzünk, mint igazi örömöt, megbecsülést, szeretetet, nem csak mások iránt, hanem saját magunk irányába is.
Mitől lenne jobb?
Fordítva működnek a dolgok, mint ahogy én is gondoltam évtizedeken keresztül.
Majd ha változik valami, és is változok...
Majd ha jobb lesz, és is jobb érzelmeket fogok érezni...
De ez nem így van.
Amikor elkezdjük belül jobban érezni magunkat, szívből, őszintén, akkor a dolgok is elkezdenek abba az irányba menni...
...és egyre több csodában van részünk...
Ebből kiindulva jött az ötlet, hogy csináljak egy Facebook oldalt, "Mindennapi apró csodák" néven, és akinek van kedve játszani azt a játékot, hogy keressük az életünkben a csodákat, akár minden nap tölthet fel képeket, elmesélhet egy történetet, megmutatva, hogy mi mellett nem tudott ma elmenni, mert annyira jó érzés volt megtapasztalni, meglátni, érezni...