Mindennapi csodák

Gyerekkorom óta mindig is lenyűgöztek azok az emberek, akik képesek voltak a semmiből élethű alkotásokat varázsolni egy üres papírlapra. Szinte mágikusnak tűnt, ahogy a vonalak és árnyékok életre keltek a rajzokban. Úgy nőttem fel, hogy hittem, a rajzolás egy olyan adomány, amit vagy megkapsz a sorsodtól, vagy sosem lesz részed benne.

Szombat reggel izgalommal töltött el a gondolatot, hogy a Kócs-hegységben fogok kirándulni. Hiányzott már egy jó kis túra, és hát az őszi táj... Olyan színkavalkád látható ilyenkor az erdőben, ami semmivel össze nem hasonlítható.

Tizenvalahány évvel ezelőtt egy kora tavaszi délelőttön, amikor a legelső tavaszi virágok elkezdenek a szürke tél után egy kis színt vinni az emberek életébe, biciklire ültem és elindultam, hogy a környék virágoskertjeiben megkeressem ezeket a virágokat, és megpróbáljak valami kis jó érzést, valami szépséget, egy kis öröm-érzést felfedezni...